Kössön be a pénisznek

Az egyszerű nép szemében ő volt a hadvezér, aki rohamtempóban szabadította meg őket a királypárti emigránsoktól, akik kiszipolyozták a franciákat. A régi-új császárt azonban ekkor már egészen más feladatok kötötték le.

Célja volt, hogy békét kössön Európa országaival, hiszen a háborúzásból kiábrándult nép támogatottságát csak így tudta volna megtartani. A kontinens uralkodói - köztük apósa, Ferenc osztrák császár - viszont úgy döntöttek, hogy a békeajánlatot visszautasítva koalíciót szerveznek a törvényen kívül álló Napóleonnal szemben.

Európa hadat üzent, a császár sorsa a harcmezőn kellett, hogy eldőljön.

A döntő összecsapás júniusban kössön be a pénisznek le a mai Belgium területén, ahol Napóleon francia alakulatai a Blücher vezette porosz és a Wellington által irányított angol hadsereggel találta szembe magát. A francia császár merész haditerve az volt, hogy a két csapat közé ékelődve győzi le őket külön-külön, ennek megfelelően a poroszokon sikerült is felülkerekedni, majd Grouchy marsall által üldözőbe vették őket.

Waterloo mellett a brit-holland csapatokkal harcolt június án, és amikor már úgy tűnt, a francia győzelem is kilátásban van, északról egy hadsereg közeledett a csatatérre. Napóleon Grouchyt várta, helyette azonban a francia marsalltól elszakadt Blücher érkezett, és vele együtt a vereség is. A francia csapatok porosz-angol harapófogóba kerültek, a harc kimenetele egyértelművé vált.

Körülmetélés -- Egy hagyomány nyomában

A császár hazatérve - látva, hogy a francia nép támogatása már közel sem egyértelmű - levonta a vereség tanulságát. Tudva azt, hogy az osztrák és az orosz csapatok is készen állnak a háborúra, úgy döntött, a további ellenállás hosszú távon kilátástalan, így